heló.
igen,  én vagyok,  jenni. élek.  ja, nem úgy tűnt, az "életjeleimből", hát nem fogok magyarázkodni. nem untam meg az oldalt, szó sincs ilyenről, de egyszerűen vagy időm nincs, vagy kedvem leírni, mi történt velem. ha valami nyomós omom van,  úgyis írok,  és elmesélem...  ott van a casa, a minera, meg a fortunabelli. elég nekem ennyi oldal... igen, furcsálljátok, a blog hol marad?! a blog nem olyan fontos...

AZ OLDAL BEZÁR, VAGY SZÜNETEL, VAGY MINDENKI ÉRTSE ANNAK, AMI...  elegem volt, most nem bírok  normálisan egy blogot vezetni.

valószínüleg pár hónap múlva ismét kinyitok, talán valami új ötlettel....

köszönöm, de tényleg.. ez most nem holmi , érzések, vagy tettek nélküli szó, amit csak úgy odaröffentünk.. neem... ez egy szívből jövő érzés, ami széppé tette napjaimat, és érdemes volt ennyit dolgozni. :) <3

{új dizájn van, nekem tetszik, szeretem, imádom. (Ł) minden saját benne, textúra, a kék csík (sima színezés, brushokkal telenyomva) a kép pedig magáért beszél... ez lesz a "záródizájn", épp ezért..:}

írtam egy hangulat-novellát, vagy valami olyasmi akar lenni... elolvasom!

aztán a verseimet is megtekinthetitek,  megnézem!

minden, ami eddigi életemhez köt,
eddig tartott: elkövettem azt,
amitől mindenki tartott,
elkövettem,  már nem volt remény.
szerettelek, talán túlságosan is.
ezért tettem ezt, de megérte.
gyászolsz; engem gyászolsz,
rájöttem: szerettél.

mindenkinek köszönök mindent, de tényleg...! 

utolsó pás/pussz egy darabig: jenni.